Juan Manuel Fangio (Balcarce, 1911. június 24. – Buenos Aires, 1995 július 17.) legendás argentín autóversenyző, akit szülőhazájában még most is egyszerűen csak Mesternek hívják. Ő uralta a Forma-1 történetének első évtizedét. A Forma 1 hivatalos weboldala szerint sokan a legnagyszerűbb versenyzőnek tartják az összes Forma-1-es versenyző közül. Öt világbajnokságot nyert, négy teljesen különböző csapattal - Alfa Romeo, Maserati, McLaren, és Ferrari. Ezt a sorozatot azóta sem ismételték meg. Miután a hosszú ideje rekordot, az öt világbajnoki címet Michael Schumacher megdöntöte, azt mondta: Fangio sokkal magasabb szinten van, mint ahogy én most magamat látom. Amit ő csinált, az egyedülálló, és amit mi csináltunk, az is unikum. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani.

Fiatalkora

Az argentínai Balcarce-ban született. Szülei olaszok voltak, akik Olaszország középső részéről, egy Castiglione Messer Marino nevű kis faluból származtak. Atóversenyzői karrierjét Argentínában kezdte 1934-ben kezdte. Leginkább hosszútávú országúti versenyeken indult, és 1940–1941-ben Argentín Nemzeti Bajnok lett. A második világháború kitörése törést jelentett karrierjében, ami miatt 1947-ig nem versenyezhetett Európában.

A Forma-1-ben

Juan Manuel Fangio, a legtöbb versenyzővel ellentétben nagyon idősen érkezett meg a Forma-1-be, és sok versenyen ő volt a legidősebb induló. Az ő idejében még nem állt a versenyzők rendelkezésére biztonsági felszerelés. Olyan híres versenyzőkkel vívott élvezetes versenyeket, mint Alberto Ascari, Guiseppe Farina, és Stirling Moss.

A későbbi korok versenyzői, például Jim Clark, Alain Prost, Ayrton Senna és Michael Schumacher a saját idejükben mindig Fangio eredményeivel hasonlították a sajátjukat. Ezt teszik annak ellenére, hogy köztudomásulag teljesen más szabályok között futják a versenyeket. Például abban az időben egy versenyző több autót is elhasználhatott.

Amíg Fangio egy Alfa Romeoval versenyzett 1950-ben, nem volt túlságosan sikeres pilóta. 1950-ben a világbajnpkságot a második helyen fejezte be. Első világbajnoki címét 1951-ben szerezte meg. Az 1952-es sorozatban szépen szerepelt egészen az olasz monzaii futamig, ahol nyaksérülést szenvedett el. A baleset után gyorsan visszatért a versenyzéshez, mikor első futamán egy Lancia D24-gyel megnyerte e 200 mérföldes La Camera Panamericana országúti versenyt. Az 1954-es évad első felében, a Mercedes megjelenéséig a Maseratinál, utána az új csapatnál versenyzett. A tizenkét futamból nyolc (a világbajnokság nyolc futamából hatot) megnyert. Ebben az évben a továbbfejlesztett Mercedes-Benz W196 autóval versenyzett. Az 1955-ös (a La Manche-i katasztrófa miatt szomorú emlékű) szezonban megszerezte második világbajnoki címét, és a Mercedesé lett az összes elsőség abban az évben.

1956-ban Fangio átment a Ferrarihoz Alberto Ascari helyére, aki egy balesetben életét vesztette. Három futamon győzött, az összes többin pedig második helyen ért célba. 1957-ben visszatért a Maseratihoz, és megnyerte ötödik világbajnoki címét. 51 versenyen indult, és ebből 24 futamot megnyert. (A legjobb nyerési arány a sport történelmében.)

Kubai felkelők 1958 február 23-án elrabolták, de később kiszabadult.

Élete nagy részében Fangio a Mercedes Benzt képviselte, gyakran vezette régi versenyautóját bemutatókon. Juan Manuel Fangio 1995.ben Buenos Airesben halt meg. 2005-ben az olasz Pagani róla nevezte el a legújabb, Zonda 2005 C12 F autóját.

Unokaöccse, Juan Manuel Fangio II szintén sikeres autóversenyző volt.